Főoldal KÖNYV GDPR Cookie (sütik) Állás ajánlat Kapcsolat

EGYTERŰ AEROB MEDENCÉK (EAM) ADAPTÁLÁSA, FEJLESZTÉSE

Egyterű aerob medencék technológiai fejlesztése:

  Hatékony nitrifikáció és denitrifikáció biztosítása

  Fonalas baktériumok mennyiségének csökkentése, megszüntetése

  Fölösiszap mennyiségének csökkentése

  Elektromos áramigény csökkentése


A leggyakrabban alkalmazott megoldás:

  Folyamatos működésűvé alakítás.

  Új iszaptároló építése (hatékonyabb, mint a meglévő!) Térfogata maximum a napi beérkező víz 10%-a!

  Régi iszaptároló anoxikus/aerob térré alakítása (feltétele: a meglévő eleveniszapos térrel egy szinten kell lennie!)

  Recirkulációk biztosítása, új vezetékek kiépítése igénynek és körülményeknek megfelelően!

  Megfelelő oxigénigény ellenőrzése, ha szükség van rá kiépítése.


Az egyterű aerob medencét használó telepeken javasolt új technológia

1. Az egyterű aerob medencés telepek felépítése:

Az egyterű aerob medencés technológiával épített szennyvíztisztító rendszer egy jól felépített, alacsony költségekkel megépíthető szennyvíztisztító telep. Ezen telepek jellemzője - a korát megelőzően -, hogy egységes tömbben kezelte a szükséges műtárgyakat. Ez a kialakítás lehetővé tette a hatékony, költségtakarékos megépítési módot, amit a tervező mérnökök folyamatosan továbbfejlesztettek, hogy a karbantartás egyszerűbben elvégezhető legyen. A telepeken fontos szempont volt, hogy az üzemeltetés egyszerűen megtörténhessen, a technológia jól átlátható legyen.

2. Az egyterű aerob medencével rendelkező telepeken megjelenő problémák:

A magyarországi szennyvíztisztító telepek más problémákkal küzdenek, mint a hasonló nyugat-európai társaik. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy a tisztító telepekre érkező szennyvizek összetétele alapjában különbözik a nyugat-európai szennyvízekétől. (Kétszerese a KOI és ammónia koncentrációja a szennyvíztelepre érkező szennyvizeknek Magyarországon, mint Nyugat-Európában.) Ez a probléma okoz sok magyarországi szennyvíztisztító telepen költségproblémákat – jóval magasabb üzemeltetési költségek mellett biztosítható csak a szennyvíztisztító telep működése, vagyis magasabb fölösiszap keletkezik, magasabb az elektromosenergia-igénye a telepnek és emellett nem mindig biztosítható az elvárt tisztítási hatékonyság sem. A költségek emelkedése nem a szennyvíz szennyezésével arányosan nő, hanem annak négyzetével, tehát kétszeres KOI és ammónia koncentrációemelkedés, négyszeres költségemelkedést okoz a szennyvíztisztító telepeken! Ez a probléma halmaz az egyterű aerob medencés technológiát használó telepeken is megjelenik, sőt itt fokozottan, mert egy térben próbálják elvégezni a tisztítást. Minden egyterű szennyvíztelepen ugyanazokat a problémákat lehet tapasztalni, mint amik az egyterű aerob medencét használó telepeken megjelennek. Tipikus problémák:

  1. Magas elektromosenergia-igény, ami a hatékony gépészeti rendszer ellenére is 2-3 kWh/m3 tisztítandó szennyvíz mennyiség – stabil nitrifikáció mellett. Míg másképp – jól - kialakított rendszerek esetén ez az igény nem haladja meg a 0,7-1,2 kWh/m3 értéket.

  2. Magas a fölösiszap-kihozatal, nem rendelkezik a telep megfelelő iszap-víztelenítési kapacitással. 0,7-0,8 kg szárazanyag-tartalom/1 kg tisztított KOI tartalom. (Ennek az értéke egy jól működő szennyvíztisztító telepen 0,5-0,6 kg/kg KOI érték.)

  3. A nagymennyiségű fölösiszap-elvétel, és a nehézkesen biztosítható oxigén bevitel gátolja a nitrifikációt, néha az iszapkor lecsökkenése miatt, néha a nem megfelelő oxigénbevitel miatt! Illetve a kettő együtt is jelentkezik! Vagyis olyan iszapszintet kellene biztosítani, amit sem az utóülepítő nem bír elválasztani a tisztított szennyvíztől, sem a légbeviteli rendszer nem elégséges hozzá, ezért leáll a nitrifikáció.

  4. Az őszi és tavaszi időszakban habzás lép fel egy-egy hónapra. Ez a jelenség késő ősztől tavaszig is eltarthat, ha a befolyó szennyvíz magas SZOE tartalommal vagy más anaerob körülményeket megjárt szennyvízzel érkezik.

  5. Az iszap elúszik az utóülepítőből. Ennek biológiai és gépészeti kialakítási problémái vannak.


3. A nehézkes tisztítás és a magas fajlagos költségek biológiai okai:

Az egyterű aerob medence azzal a hátránnyal jár, hogy a befolyó víz magas KOI és ammónia tartalma rögtön elkeveredik a teljes térben, így a biológiai tisztítási fokozatból egy olyan szennyvíz folyik el, ami mindig át van keverve a befolyó szennyvíz szennytartalmával. Ha a befolyó szennyvíz KOI és ammónia tartalma nem magas – mint ahogy Nyugat-Európában nem az -, akkor a teljes térben alacsony koncentráció jelenik meg, aminek a bontására van elég eleveniszap a biológiai medencében, és emellett, ezzel párhuzamosan lehetővé válik az eleveniszap stabilizálása is. Ez utóbbi feltétele a stabil nitrifikációnak, a hatékony fölösiszap-csökkentésnek és a megfelelő iszapszint-beállításának az aerob medencében. Ez utóbbi mennyisége határozza meg a plusz légbevivő igényt a szennyvíztisztító telepeken. Ezzel szemben a magyarországi szennyvíztelepekre magas KOI és ammónia tartalmú szennyvíz érkezik, ami ha elkeveredik a biológiai medencében lévő szennyvízzel, akkor nagyon magas iszapszintet kell tartani a nitrifikációhoz és iszapstabilizációhoz, és megesik, hogy még ez sem elegendő! A magas iszapszint mellett, ha a nitrifikáció biztosítható is, az iszapstabilizálás már csak részlegesen történhet meg! A magas iszapszinthez pedig magas elektromos energia párosul, a fúvók részéről!

4. Rendszer áttervezése:

Ma javasolt átalakítások, ha nincs megfelelő nitrifikáció az egyterú aerob medencét használó telepeken: Az egyterű aerob medencés technológiájú telepek áttervezésénél rendszeresen az a megállapítás, hogy nem elégséges az oxigénbeviteli kapacitás. Ezt arra alapozzák, hogy a biológiai medencében nincs megfelelő nitrifikáció. A javaslat általában az, hogy további oxigénbeviteli kapacitást kell beépíteni. Azt nem vizsgálják, hogy már így is kb. 2-3-szoros oxigénigénye van a telepnek, más felépítésű tisztító telepekkel szemben. Így egy nem megfelelő technológia miatt szükséges a plusz oxigénbeviteli kapacitás kiépítése, ami hosszabb távon komoly üzemeltetési költségnövekedéssel jár úgy, hogy nem küszöböli ki az alapvető technológiai hibákat.

Javaslatunk:

  Az egyterű aerob medence elé előtisztító rendszert kell építeni a meglévő iszaptárolóból. Itt biztosítani kell a belső iszaprecirkulációt, ami feltétele a megfelelő iszapstabilizálásnak.

  Egy megfelelő, kisméretű iszaptárolót vagy sűrítőt kell építeni a meglévő nagy méretű iszaptároló helyett.

  Az utóülepítők átalakítása, hogy nagy terhelés esetén is tudják - átkeveredés nélkül - fogadni az iszapos vizet.


Az átalakítás előnyei:

  Úgy biztosítható a nitrifikációhoz szükséges oxigénigény, hogy csökken a fajlagos elektromosenergia-igénye a szennyvíztelepnek.

  Az iszapstabilizáláson keresztül csökken a fölösiszap mennyisége, biztosítható a megfelelő iszapkor a nitrifikációhoz és javul a fölösiszap vízteleníthetősége.

  Növekszik a telep tisztítási kapacitása minimum 40%-kal.

  Csökkennek a habzásból és fonalasodásból adódó problémák.